2007. július 20., péntek

Babanyuszók

Idén azt hiszem, hogy túl sokat mondogattam embereknek, hogy én mennyire jól bírom a meleget, hogy legyen akármilyen forróságról szó, én akkor vagyok elememben. Soha többet nem mondom, csak legyen már hűvösebb, legalább csak éjjel....
Kajára gondolni sem tudok, majd később, addig nyuszikák:



Már 4 naposak, én meg el vagyok ájulva a gombostűfej nagyságú fogacskáiktól, és órákig tudom nézni, ahogy ficánkolnak, ásítoznak és vakaróznak. Elképesztően tündérek!!

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

A picipuha állatok látványára mindig beindul az anyai ösztön :)))
bár alsó kép szerintem inkább zombijellegű a fogkezdemények miatt :)

Pocaknyúl írta...

A második képet csak azért raktam ki, mert én nagyon röhögtem a kis fejecskéjén :))
De ugye nekem úgyis minden cuki, még az is, ha lepisilik a kezem....

Névtelen írta...

Nagyon kis helyesek. És ez csak fokozódni fog, amint még rendes szőrük is nő... :))
Kifogástalan nagymama vagy:)

Pocaknyúl írta...

Örülök, h tetszenek a kisunokák ;) Már látványos bajszuk van, nagyon komoly. Várom, h kinyíljon a szemük, akkor lesznek a legbájosabbak.

Névtelen írta...

Látványos a bajszuk?? :)))

Pocaknyúl írta...

Jaj igen, ezeken a képeken még olyan kis pofirasimuló bajszuk van, aztán pár nap múlva már meredtek a nagy fehér antennák :))

Zsóka írta...

Kedves "Nyuszónagymama"!
Bár,szerintem azóta-ahogy a nyulak szaporodását ismerem-Te már üknagyanya lehetsz.Talán már meg is szűnt ez az oldal,és soha sem fogod elolvasni,mégis leírom,amit könnyes csodálattal éltem át tavaly.
Az IWIW-en megismerkedtem egy fiatalasszonnyal,aki elszántan szedte össze tavaly Húsvét után a megkínzott,megunt kisnyulakat.Már a madárketrecek is tele voltak különböző korú,fajtájú nyúllal,amikor egy messzi városból kapott egy telefont,hogy egy nyuszi-pár lánytagja már elpusztult,most készülnek szélnek ereszteni a másikat.A hölgyemény kocsiba vágta magát,vezetett 100 km-t oda,100-at vissza a csontsovány,tépett állattal.Két napig bizonytalan volt,hogy életben marad-e.(Csüngőfülű fajta volt a boldogtalan)Harmadnapra magához tért,ki is gömbölyödött valamennyire,kicsit izgatottan ismerkedett a környezetével.Majd negyedik nap reggel,amikor etetni mentek, a család azt hitte,rosszul lát:A valaha koszlott,elhanyagolt "fiú" KILENC kisnyuszinak adott életet!Az egész kisváros járt hozzéjuk csodát látni.(És mind a 9 életbenmaradt,felcseperedett)