Mimózasaláta

Sajnos megint elhalálozott a fényképezőm, egyesek szerint nem szeretgettem eleget, de hiába engesztelem, nem akar enyhülni.
Hiányzik már a blog, de képek nélkül nem lenne az igazi, úgyhogy megpróbálkozom majd valami szervízfélével, addig meg feldolgozom az eddig kimaradt képeket, sajna nincs belőlük túl sok.
Kezdem a kedvencemmel, ezt a salátát minden nap tudnám enni és sosem azért hagyom abba az evését, mert elteltem vele, hanem inkább azért, hogy ne fogyjon el olyan hamar :) A másik ilyen dolog a tiramisu, nem lehet belőle elég nagy adagot csinálni. Köretként is jól működik, de mi csak előszedjük a tálat és nekiesünk egy villával vagy kanállal (utóbbival jobban esik), amikor épp eszünkbe jut.

Recept:

• 3 közepes méretű alma
• 6 tojás
• 10 dkg sajt
• 1 doboz kukorica
• 1-2 cs. újhagyma (ízlésfüggő)
• só, bors
• 1 dl tejföl
• 1 dl majonéz
• citrom

Elkészítés:

A tojásokat forrástól számítva 7 percig főzzük picit sós vízben, majd hideg vízzel lehűtjük. Az almákat meghámozzuk és nagylyukú reszelőn egy nagyobb tálba reszeljük. Meglocsoljuk kevés citromlével, hogy ne barnuljon meg. A sajtot ugyanezen a reszelőn ráreszeljük, majd a lecsepegtetett kukoricát is hozzáönjük. Az újhagymát karikákra vágjuk és ezt is beletesszük. A meghámozott tojásokból ötöt kettészedünk sárgájára és fehérjére, a fehérjét belekockázzuk a tálba (lehetőleg vágjuk egészen apróra), a többit félrerakjuk. Összekeverjük a tál tartalmát, majd külön tálkában kikeverjük a tejfölt a majonézzel és pici sóval, borssal. Átforgatjuk vele a salátát, majd üvegedénybe szedjük (aminek az alját kibélelhetjük szeletekre vágott retekkel is) , elsimítjuk a tetejét, rámorzsoljuk a sárgáját és a megmaradt egy tojást karikára szeletelve elrendezzük a tetején. Kb. 1 óra hűtés után lehet habzsolni.

Nem lehet abbahagyni csirke

Rég nem írtam, 1-2 hétig nem is fogok, még 3 vizsga van hátra...
Azért főzőcskézek közben is, de a fényképezőm hangulatingadozásai nem mindig engedik megosztani a főzeményeket, fénykép nélkül pedig nem szeretek recepteket leírogatni..
Az alábbit egy nagyon jó kis könyvből próbáltam ki, a Dunántúli Napló receptversenyének összefoglalója, tele rengeteg érdekes és ötletes recepttel. (Nagy ízvadászat)
A recept meglehetősen figyelemfelkeltő címmel fut, aztán a valóságtartalomról mindenki egyénileg dönt :)

Recept 2 főre átírva:

• 1 közepes csirkemellfilé
• 2 dl tejföl
• 1 dl tejszín
• 1 nagy fej hagyma
• só, bors
• pirospaprika
• majoranna
• őrölt kömény
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 ek olívaolaj
• liszt
• füstölt sajt

A csirkemellet nagyobb szeletekre vágjuk, sózzuk, borsozzuk. A hagymát felkarikázzuk. A lisztbe belekeverjük a paprikát, a majorannát, a köményt, a sót és a borsot, majd megforgatjuk benne a csirkemelleket és kivajazott hőálló edénybe fektetjük őket. A hagymákat szintén a lisztbe forgatjuk és elosztjuk a csirkemell tetején. A tejfölt elkeverjük sóval, borssal, majorannával, reszelt fokhagymával, olajjal, tejszínnel és a hagyma tetejére öntjük. Végül reszelt sajtot szórunk rá és előmelegített sütőben, kb. 180 fokon alufóliával lefedve 20 percig, majd anélkül még 20 percig sütjük. Rizzsel vagy valamilyen salátával is finom.

Lazac brazil módon sütve

Ez az első kipróbált recept az új Váncsa könyvemből, és ahhoz képest, hogy még mindig nem vagyok nagy halrajongó, nagyon ízlett a végeredmény. Persze mi kifogásom lehet a lazac ellen, szerencsére annyira nincs erős a halíze :)

Recept:

• 2 x 25 dkg lazacfilé (bőrrel)
• 1 narancs
• 1 citrom
• bors
• 1 ek barna cukor
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 erős paprika
• vaj

Először érdemes elkészíteni azt a keveréket, amibe a lazacokat forgatom majd: lereszelem a narancs héját, hozzányomom a fokhagymát, majd hozzáadom a cukrot és az apróra vágott paprikát is. Ha ez kész, akkor a lazacfilékre facsarom a narancs és a citrom levét, megborsozom és 20 percig állni hagyom. Duplán hajtott alufólia közepére olívaolajat csurgatok, majd a keverékbe forgatott lazacot bőrével lefelé ráhelyezem. Megöntözöm olvasztott vajjal és összezárom a fóliát. 180 fokos sütőben kb. 10-12 perc alatt készre sütöm. Rizzsel tálalom.

Mogyoróvajas keksz

Hát ez valami őrült finom!!
Megörököltem egy üveg mogyoróvajat, hogy hátha én tudok vele valamit kezdeni, mert amúgy elég pocsék íze van. Az egyik kiskönyvemben van mogyoróvajas kekszrepcet, de abban egy szem cukor sincs és sajna az a tapasztalat, hogy csak minden második süti sikerül a könyvből, úgyhogy nekiálltam inkább keresgélni a blogok között. Nagy nagy szerencsém volt, Macikonyhánál találtam egy nagyon szimpi receptet, és állítom, hogy ez a tökéletes mogyoróvajas keksz! Persze nincs mivel összehasonlítani, de ha egyszer nagyon ízlik, akkor nem is keresgélek mást.

Recept:

• 10 dkg puha vaj
• 12,5 dkg mogyoróvaj
  
• 18 dkg cukor
  
• 1 csipet só
• 1 tojás
• 15 dkg liszt
• 1/2 tk szódabikarbóna

A sütőt előmelegítjük 190 fokra. A vajat és a mogyoróvajat robotgéppel simára keverjük, hozzáadjuk a cukrot, a sót és a tojást, majd habosra keverjük. Végezetül beledolgozzuk a szódabikarbónával elkevert lisztet is. Diónyi golyókat formálunk a tésztából, és sütőpapírral bélelt sütőlapra tesszük őket, kerekre lapítva. A tetejét tetszőlegesen berovátkázzuk és az előmelegített sütőben 10-15 percig sütjük. Vigyázzunk, hogy az alja ne égjen meg, csak enyhén barnul a teteje sülés közben, úgyhogy becsapós a dolog. Amikor kivesszük a sütőből, még viszonylag lágy az állaga, de hűlés közben megszilárdul.

Csokis alagút

Ezzel a sütivel már vagy másfél éve szemezek, de teljesen máshogy képzeltem el. Egészen a csoki felolvasztásának mozzanatáig nem fedeztem fel, hogy liszt nem is kell a tésztába, aminek hatására kicsit megijedtem, hogy mi lesz így ebből. Nincsenek jó emlékeim a sok tojással és nagy mennyiségű cukorral készülő csodákról (egyszer készült egy cseresznyés lepény, aminek rántotta íze lett, najó ott tej is volt a sok tojás mellett, de a lényeg, hogy rettenetes volt). Ha már elkezdtem, nem akartam megfutamodni, ráadásul a kiskönyvben annyira guszta volt a kép, hogy bíztam a végeredményben. Megsült a tészta és még mindig nem tudtam elképzelni, hogy ebből mi lesz. Követtem az utasításokat és már úgy voltam vele, hogy megy a kukába, de amikor a nedves konyharuhát levettem a tésztáról, egészen normálisnak tűnt, úgyhogy befejeztem. A hűtőben pihent fél napot, rá se mertem nézni, tekercsre ugyanis nagyon nem hasonlít, alagútnak már inkább elmegy. Végülis gyűjtöttem egy kis bátorságot, megkóstoltam és pozitívan csalódtam. Kellemes, hideg, édes, krémes süti. Nem mutat vmi jól, de az megnyugtat, h a kiskönyvben is olyan kép volt, amin szét van repedve a rúd, csak nekik jobb a beállítás. Azért érdemes volt kipróbálni, gyorsan fogyogat :)

Recept:

• 15 dkg étcsoki
• 3 ek víz
• 17 dkg cukor
• 5 tojás
• 2 dkg mazsola apróra vágva
• 3 dl tejszín
• 2 ek cukor
  
• 1 csipet só

Sütőpapírral kibélelünk egy 30x20 cm-es sütőformát. A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A csokit a vízzel gőz felett megolvasztjuk és kissé hűlni hagyjuk. A tojások sárgáját és a cukrot fehéredésig keverjük, majd belekeverük a csokit és a mazsolát is. A fehérjét megsózzuk és kemény habbá verjük. Először az 1/4-ét, majd apránként a többit is a csokoládékrémhez vegyítjük. A tésztát a formába öntjük és kb. 25 percig sütjük. (Tűpróba!) Kis ideig hűlni hagyjuk, majd sütőpapírral és nedves konyharuhával letakarva teljesen kihűtjük. Levesszük róla a konyharuhát és az átázott sütőpapírt, majd ráborítjuk egy tiszta darab sütőpapírra. Az aljáról eltávolítjuk a sütőpapírt, amin ugye sült. A tejszínt felverjük a 2 ek cukorral és ezzel kenjük meg a tésztát. Óvatosan feltekerjük a papír segítségével. Fóliát csavarunk köré, megemelni viszont nem tudjuk, mert szétesik, ezért csak köré nyomkodjuk inkább, megadva a végső formát. Hűtőben jó alaposan kihűtjük, majd porcukrozva tálaljuk.

A recept Emma Patmore: A legjobb receptek - Sütemények című kiskönyvéből származik.

Likőrös csokitorta

A napokban sikerült beszerezni két új szakácskönyvet, az egyik Váncsa István bácsi nagy szakácskönyve, amit élmény olvasni, olyan aranyosan fejtegeti, hogy az igaz magyar ember hogyan fokhagymázza a kocsonyáját és hogy vajon mitől saláta a saláta. A másik könyv Donna Hay Ízvarázsa, amiben lenyűgöztek a képek, de sajnos elég nehezen beszerezhető alapanyagokkal dolgozik, úh nagyon megörültem, amikor a csoki témaköréhez értem, és rögtön ki is szemeltem az alábbi tortát. Ránézésre szimpla csokitorta, de a likőrtől és a mandulától olyan különleges aromája lesz, hogy minket elbűvölt teljesen.

Recept:

• 125 g étcsoki
• 155 g vaj
• 3 tojás
• 75 g cukor
• 80 g finomliszt
• késhegynyi sütőpor
  
• 65 g őrölt mandula
• 80 ml likőr (Frangelico, Amaretto, Grand Marnier)

Kezdjük azzal, hogy a fent említett likőrök nem ültek a polcomon, ámde Cointreau igen, úh az került bele + némi mandulaszirup.
A sütőt 160 fokra előmelegítjük. A vajat és a csokit gőz fölött összeolvasztjuk. A tojást, a cukrot, a lisztet, a sütőport, a mandulát a likőrt és a csokis vajat egy tálban összekeverjük. Sütőpapírral kibélelt 20 cm-es tortaformába öntjük a tésztát és kb. 30 percig sütjük. Már melegen vágható és tálalható, a tetején jól mutat a porcukor. Tejet ittunk mellé, ami nagyon passzolt hozzá :)

Csirkemell krémmártásban

Nem tudom, hogy miért krémmártás a krémmártás, de ez az eredeti recept neve, ami amúgy a nők lapjából származik. Egyesek problémáztak a zöldségmerénylet miatt, de nekem nagyon ízlett a végeredmény. Az íze egy az egyben a vadasra emlékeztet, kár, hogy nem tésztát főztem hozzá, úgy lett volna az igazi.

Recept:
(2 személyre)

• 40 dkg csirkemell
• 1 kk sült csirke fűszersó
• 20 dkg leveszöldség (répa, gyökér, zeller, karalábé)
• 1 közepes fej hagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• 2 ek olaj
• 2 ek cukor
• 1 kk paradicsompüré
• 1,5 dl száraz fehérbor
• 1 babérlevél, só, bors
• 1 dl tejföl
• 1 ek liszt
• 1 ek mustár
• 1 ek citromlé

A csirkemellet csíkokra vágjuk és megszórjuk a fűszersóval. A zöldségeket azonos méretű kockákra, a hagymát és a fokhagymát pedig finomra vágjuk. 1 ek olajban pirosra sütjük a húscsíkokat és félretesszük. A másik ek olajban karamellizáljuk a cukrot, hozzákeverjük a paradicsompürét, aztán hozzáadjuk a hagymákat és a zöldségeket, végül felöntjük a borral. Ízesítjük sóval, borssal és babérlevéllel. Időnként vízzel felöntve puhára pároljuk. Ha kész, akkor hozzákeverjük a húscsíkokat és összemelegítjük vele. A tejfölt kikeverjük a liszttel és 0,5 dl vízzel, majd a raguhoz öntjük és kiforraljuk. Mustárral és citrommal ízesítjük, tésztával, zsemlegombóccal, burgonyapürével vagy rizzsel tálaljuk.

Lazac pórés gombaraguval és mandulás burgonyafánkkal

Nem indult túl jól a nap. Elindultam a Vásárcsarnokba fél kiló vargányáért, aztán már csak akkor eszméltem fel, amikor hazafelé sétáltam a hatalmas szatyor mindenféle erdei gombával és az otthagyott 5ezremmel. Igazából nem tudom, hogy megérte-e, úgy repkedtek a fejem felett az árak (egyszer 16ezernél is tartott a gombaárus néni), a szatyrok számával együtt, hogy egyáltalán nem vettem észre, hogy mi történik. Nagyon felhúztam magam hazafelé, leginkább magamra haragudtam, hogy hagytam magam rádumálni az egészre, az egyáltalán nem baj, hogy lett sok finom gombánk, a pénz is csak pénz, de az érzés, hogy úgy csalták ki belőlem, hogy nem állt szándékomban odaadni, az bosszantó. Meg azért elgondolkodtató, hogy mi történt volna, ha többet viszek magammal. Mindenesetre a néni valamit nagyon tud, mert rám nem szoktak hatni ezek a praktikák.
Viszont a fenyőpereszke nagyon finom dolog, azt használtam a recepthez és annyira ízlett nekünk, hogy kárpótolva érzem magam a délelőttiért és nem akarom megtudni, hogy mennyi kilója ezeknek a gombáknak.

Recept:
(2 személyre)

• 60 dkg lazacfilé
• 1 citrom
• 5 dkg vaj
• 1 szál zöldhagyma
• 1 szál póréhagyma
• 1/2 kg fenyőpereszke (eredetileg vargánya)
• 1 csokor petrezselyem
• 30 dkg burgonya
• 15 dkg finomliszt
• 5 dkg rétesliszt
• 1 dl tejföl
• 1 csipet szódabikarbóna
• szeletelt mandula
• só, bors

A burgonyát héjában kevés sóval felteszem főni. A gombát megtisztítom és kisebb darabokra tépkedem, a hagymákat felkarikázom. A gombás raguval kezdem. Vajat hevítek, amiben megfuttatom a hagymákat, rádobom a gombát, sózom, borsozom és jól összepárolom. A végén az apróra vágott petrezselyem 3/4-ét hozzákeverem. Melegen tartom. Az időközben megfőtt burgonyát meghámozom, nagylyukú reszelőn lereszelem, hozzákeverem a maradék petrezselymet, pici sót és szódabikarbónát, a tejfölt és a liszteket, majd puha, de nem ragacsos masszává gyúrom. Gömböket formálok belőle, mandulába forgatom és közepesen forró olajban kisütöm. A lazacszeleteket sózom, borsozom, majd kevés vajon sütni kezdem. Melléteszek két karika citromot és facsarok rá is egy keveset, ettől jól átjárja sülés közben a citrom íze. A halat kb. 3 percig sütöm, aztán megfordítom és kap még 1-1,5 percet.
A gombás ragura helyezem a kész lazacokat és a burgonyafánkkal tálalom.

A recept a TVpaprikáról származik.

Brownie

Van nekem egy minikönyvem, A legjobb receptek sorozatból a Sütemények című, Emma Patmore írta. Ahányszor kinyitom, azonnal beindul a nyáltermelődés és jön az elhatározás, hogy próbáljunk ki belőle valamit. Eddig egyszer csalódtam, sikerült egy citromos betonkekszet előállítani, amit eltettünk egy fémdobozba (hátha puhul), aztán következő karácsonykor pont ugyanolyan állapotban leltünk rá véletlenül. Sajna nem puhult meg. A többi recept viszont nagyon finom volt, ez a süti is onnan van és nagy kedvenc lett rögtön. Sajnos pisztáciám nem volt, úgyhogy mandulával helyettesítettem, de így is finom volt :)

Recept:

• 15 dkg étcsoki
• 22 dkg puha vaj
• 22 dkg liszt
• 12 dkg cukor
• 4 tojás elhabarva
• 7 dkg pisztácia, apróra vágva
• 10 dkg fehér csoki, durvára vágva
• 2 tk sütőpor
• porcukor a szóráshoz

Sütőpapírral kibélelünk egy 24 cm x 24 cm-es sütőformát (ha nincs pont ilyen, akkor vmilyen kisebb tepsit). Az étcsokit és a vajat vízfürdőben felolvasztjuk és hagyjuk kihűlni. A lisztet és a sütőport tálba szitáljuk, és hozzávegyítjük a cukrot. A tojást elkeverjük a megolvadt csokival, beleöntjük a lisztes keverékbe és az egészet alaposan összedolgozzuk. A pisztáciát és a fehér csokit is belekeverjük és beleöntjük az előkészített sütőformába. A tésztát 180 fokra előmelegített sütőben 30-35 percig sütjük. 20 percig a formában hagyjuk hűlni, majd rácsra tesszük, megszórjuk porcukorral és felvágjuk. A brownie állaga hűlés közben még tovább szilárdul, amikor kivesszük a sütőből, még nincs egészen készen.

Sonkás szőlősaláta

Mostanság már nem számít olyan meglepő párosításnak a szőlő, a lilahagyma, a sonka és a többi, de azért valahol mélyen még sokakban benne van az idegenkedés, de a kíváncsiság is. Bennem természetesen rögtön izgalmat keltenek az ilyen különleges receptek, kipróbáljuk őket, nagyon élvezzük a végeredményt, de ritkán maradnak repertoáron. Na ez a saláta az egyik olyan, ami maradt, bármikor megenném, heti hétszer is akár, mégsem csinálom elég gyakran, rohanás, időhiány vagy épp nem jut eszembe, de most elhatároztam, hogy gyakrabban készítek salátát, nem is csak az egészség miatt, hanem mert tényleg szeretjük.

Recept:

• 30 dkg fehér és/vagy piros szőlő
• 2 kis fej lilahagyma
• 20 dkg szeletelt, pácolt sonka
• 1/2 fej jégsaláta
• petrezselyem, só, rózsabors
• 4 ek majonéz
• 2 dl natúr joghurt
• 1-2 csipet cukor
• 1-2 ek citromlé

A szőlőket kettévágjuk és kimagozzuk. A hagymákat 4 felé vágjuk és vékonyan felszeleteljük, majd a szőlőhöz adjuk. A sonkát 2 cm széles csíkokra vágjuk, a jégsalátát szintén felcsíkozzuk és a többi hozzávalóhoz adjuk. A majonézből, a joghurtból pici sóval, borssal, cukorral, citromlével és végül az apróra vágott petrezselyemmel öntetet készítünk és a salátára önjük. Átforgatjuk kicsit és hűtőben összeérleljük az ízeket. Ha nincs erre idő, frissen is finom.

Mandula

Jól elhanyagoltam szegény blogot, de mentegetőzés helyett inkább folytatom. Van több recept is, hetek óta feldolgozásra váró képekkel, de most inkább egy újat írok le, ami nagymamámtól származik és olyan alaposan kipróbált dolog, hogy szerencsére elronthatatlan, kivéve ha elbeszélgetjük az időt és szénné ég az egyik adag :) Lehet kapni hozzá speckó mandulaformát , aztán már csak egy fél délután szükségeltetik (vagy fél éjszaka), +fél nap pihentetés, hogy puhuljon kicsit és jó omlós legyen, aztán lehet élvezni az eredményt. Sajna türelem az nem árt hozzá, ez alapvetően egy vendégvárósüti, nem gyorsanösszedobokvalamitestére című nassolnivaló, de szerintem néha jó ilyenekkel elpepecselgetni.

Recept:

Tészta:

• 30 dkg rétesliszt
• 25 dkg margarin
• 10 dkg darált dió
• 10 dkg porcukor
• 1 cs. vaníliás cukor
• 1 ek kakaó
• 1 csipet só

Krém:

• 1 cs. vaníliás pudingpor
• 3,5 dl tej
• 1 ek rum
• 10 dkg vaj
• 10 dkg porcukor
• 1-2 ek mandulaaroma

A tészta hozzávalóiból puha masszát gyúrunk. Kis golyókat formálunk belőle, amiket a formába nyomkodunk és a közepükben mélyedést alakítunk ki a krémnek. 180 fokon 10-15 perc alatt közepesen barnára sütjük őket. Közben 3,5 dl tejjel és kevés cukorral elkészítjük a pudingot és gyakran kevergetve kihűtjük. A cukrot kikeverjük a vajjal, a rummal és az aromával, majd kis adagokban beledolgozzuk a pudingot. Két-két tésztát megtöltünk krémmel és összenyomkodjuk őket. Dobozba sorakoztatjuk őket és egy kicsit állni hagyjuk, hogy megpuhuljon a tészta.

Méteres

Ez itt gyerekkorom kedvenc sütije. Az egyik rokonunk készítette és ha mentünk vacsira, mindig az volt az első kérdésem, hogy van-e méteres. Már a neve olyan misztikus egy kisgyerek számára, úgy tűnt, hogy ez a világ legkülönlegesebb sütije :) Egyértelmű volt, hogy ezt nekem is meg kell tanulni, de sokáig azt hittem, hogy vmi őrült bonyodalmas dolog, úgyhogy csak nem olyan rég, talán két éve próbáltam először, amikor nagyon bátornak éreztem magam. Az első nagyon bénácska lett, de olyan finom, mint régen. Persze egyáltalán nem bonyolult, csak kicsit macerás, de megéri.

Recept:

• 4 db tojás
• 26 dkg porcukor
• 26 dkg liszt
• 3/4 cs sütőpor
  
• 1 dl olaj
• 1 dl meleg víz + 1 ek
• 2 ek kakaó
  
• 1 cs puncspuding
• 3,5 dl tej
• 15 dkg margarin
• 20 dkg porcukor
• 4 ek rum
  
• 2 tábla étcsoki
• 5 ek olaj

A fehérjéből kemény habot verünk. A 4 sárgáját kikeverjük a porcukorral, apránként belekeverjük a vizet, az olajat és a sütőporos lisztet, végül óvatosan a habot. A tészta felét kivajazott, kilisztezett (szerintem rétesliszt, de lehet sima is) őzgerincformába öntjük, a másik felébe belekeverünk 2 ek kakaóport és 1 ek vizet, majd beleöntjük egy másik kivajazott, kilisztezett őzgerincbe. 180 fokon kb. 25-30 perc alatt megsül (tűpróba). Hagyjuk kihűlni. Közben 3,5 dl tejjel megfőzzük a pudingot és gyakran kevergetve kihűtjük. Ha minden megfelelő hőfokú, kikeverjük a margarint a 20 dkg porcukorral és 4 ek rummal, majd szinte kanalanként beledolgozzuk a pudingot is (kézi mixerrel). A megsült tésztákat a bordák mentén felvágjuk (2 centis szeletekre) és a krémmel összeragasztjuk: egy csokis, egy fehér. 2 rúd lesz. Végül gőz fölött megolvasztjuk a csokit az 5 ek olajjal és bevonjuk a rudakat. Hűtőben jól kihűtjük. Ferdén szeletelve tálaljuk.

Paradicsomos bélszín

2 személyre

• 50 dkg bélszín
• 3 dl paradicsomlé
• 1 nagy fej hagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 babérlevél
• 1 tk cukor
• só, bors
• 1 tk oregánó

A bélszínt szeletekre vágjuk és enyhén megborsozzuk. A hagymát finomra vágjuk, a fokhagymákat megtisztítjuk. Olívaolajon megkapatjuk a bélszínérmék mindkét oldalát, majd kiszedjük egy tányérra. A maradék olajon (ha kevéske maradt, kipótoljuk) megpirítjuk a hagymát, belereszeljük a fokhagymát, majd ezt felöntjük annyi paradicsomlével (lehetőleg házival vagy ha az nincs, akkor inkább konzerv darabolt paradicsomot használjunk), hogy a hagymát ellepje. Fűszerezzük sóval, borssal, oregánóval, babérlevéllel és cukorral. Visszatesszük bele a husikat és 35-40 perc alatt közepes lángon puhára pároljuk. Ha elpárolog a leve, paradicsomlével és vízzel pótoljuk.
Tésztával (pl. penne), sütőben vagy olajban sült krumplival tálalhatjuk.

Szilvás-fokhagymás csirkemell

Elkezdődött az egyetem a héten és természetesen pont hétfőre betegedtem le, hogy maximálisan kiélvezhessem az első óráimat. A legnagyobb gasztronómiai élményünk a palacsinta volt, úgyhogy már ránk fért egy új, izgalmas kaja. Kaptam egy jó kis nők lapjás receptet, ami olyan egyszerű és olyan őszi, hogy azonnal megvett magának, még azt is csak utólag vettem észre, hogy grúz recept. Így meg aztán tényleg hű meg ha ;)

Recept:

• 1 nagyobb csirkemell
• 2-3 ek vaj
• só, bors
• 3 gerezd fokhagyma
  
• 1/2 dl tejföl
• 25 dkg szilva
• 1 ek citromlé
• 1 ek cukor
• 1-2 csipet őrölt szegfűszeg
• kisujjnyi fahéj
• 1/2 dl félszáraz vörösbor
• 1/2 ek keményítő
• 30 dkg burgonya
• 1 csokor petrezselyem

1. Egy tűzálló tálat kikenünk vajjal. A csirkemellfiléket sózzuk, borsozzuk. A tejfölbe belereszelünk/nyomunk egy gerezd fokhagymát, jól elkeverjük, majd bekenjük vele a csirkemellek mindkét oldalát, belefektetjük őket a tűzálló tálba és 30 percre hűtőbe tesszük.
A tálat ezután hideg sütőbe tesszük, 200 fokon 15 percig, majd 180 fokon 30-35 percig sütjük.
2. Mártás: A szilvát kimagozzuk, hozzákeverünk 2 ek vizet, a citromlevet, a cukrot, a szegfűszeget, a fahéjat és a bort, majd 5 percig közepes lángon forraljuk. Pici borssal ízesítjük és belereszelünk/nyomunk 2 gerezd fokhagymát. A keményítőt kikeverjük 1/2 dl vízzel, majd a szilvához öntjük és összeforraljuk.
3. Petrezselymes krumplit készítünk hozzá (kevés vajon megfuttatjuk az apróra vágott petrezselymet és átkeverjük vele a főtt krumplikockákat).
4. A kész husit a petrezselymes krumplival és a mártással tálaljuk.

Néha pedig tényleg passzolhat szárnyasokhoz is vörösbor, szerintem finom volt vele.

Bélszín színes borsmártással, burgonyatortával

Ha étteremben eszünk, nehéz megállnom, hogy ne bélszínt rendeljek zöldbors mártással, ez a gyengém. Az egyik a sok közül, a lista élén természetesen a marcipán áll, amit annak ellenére nem sikerült megunnom, hogy állandóan azt kapok ajándékba, mert mindenki tudja, hogy imádom. A zb mártással sajna ritkábban találkozom, mert ha már egyszer étteremben eszünk, szeretek mindig mást kipróbálni. Anno nagy lelkesen vettem zöldborsot, csak aztán rájöttem, hogy a mártáshoz konzerv változat való, de egyszer beszerzem és mindenhez ezt fogjuk enni, háhá.
Ma arra is újból rájöttünk, hogy nagyon kellemes bort inni az ételekhez, főleg az ilyen finomságokhoz, mint a mai. És főleg olyan jó bort, mint egy villányi merlot Bock bácsitól.

Recept:
(by tvpaprika)

• 50 dkg bélszín
• 15 dkg vaj
• 3 ek liszt
• 3 dl húsleves
• 2 evőkanál tejföl
• 30 dkg burgonya
• 2 db tojás
• 1 dl tejszín
• 1 evőkanál mustár
• 1 dl olaj
• só
• színes bors
• 1 csokor petrezselyem
• 1 db zsemle

Türelemmel kezdődik a recept, ugyanis a husit érdemes bepácolni legalább 1 napra, nálunk most majd 3 napig állt és igencsak jót tett neki. A husit szeletekre vágjuk, megszórjuk durvára tört színes borssal és megkenjük mustárral. Annyi olívaolajat öntünk rá, hogy éppen ellepje, majd hűtőbe tesszük.
A burgonyát héjában megfőzzük, majd meghámozzuk és karikára vágjuk. A tojásokat kikeverjük a tejszínnel és az apróra vágott petrezselyemmel, sózzuk, borsozzuk. Tvpaprikáéknak van ilyen helyes kis fémkarimájuk, ők azt veszik elő, én egy alacsony falú láboskát használtam, de be fogok szerezni majd olyan karimát is, máshoz is jól jöhet. Szóval összekeverem a tojásos egyveleget a krumplival és beletöltöm a formába, amit egy tepsibe teszek, hogy legyen alja. 200 fokon 15-20 perc alatt szépen összesül.
A mártáshoz vajat hevítünk, beleszórjuk a lisztet, világos rántást készítünk, majd ízesítjük durvára tört színes borssal, sóval, lágyítjuk tejföllel, felöntjük 3 dl húslevessel és jól összeforraljuk. Rengeteg mártást kapunk, fele mennyiség is bőven elég.
A husit olívaolajon ízlés szerint megsütjük, én közepesen átsütve szeretem, sózni nem szabad. A husi alá krutont készítünk a zsemléből, amit csak énis a tvből ismerek, egy kerek szeletkét vágunk, héj nélkül és erre kerül a husi (főleg ha nagy marhabélszín, nem pedig sok pici sertés). A burgonyatortát tányérra szedjük (nekem picit szétesett, meg feleztem is), mellé a kruton a husival, rá a mártás.

Egy kis nyulazás

A nyufikat meg elvitték, Áfonya először nagyon kereste őket, de már mással van elfoglalva: tüzel és a plüsscsirkéjének udvarol, remélve, hogy lesz vmi, de még nem járt sikerrel. Nekem azért még hiányoznak a picik, nagyonis. De csupa jót hallok felőlük, nagyon kis mintanyuszik, úh büszke vagyok rájuk, meg Áfira is.
Ilyenek voltak 6 hetesen:

Kakukkfüves comb + tzatziki + kuglóf

Ez a sarkvidéki hideg nemcsak a nyuszónak tett jót (nemtudom mit eszik a hidegen, de olyan vígan repked az ágyban, át a fejünkön...meg olyan kitartással tépi a tapétát, hogy mindjárt beüzemelek egy hősugárzót neki, sokkal egyszerűbb az élet, ha a laminált padlón fetreng hűvösről ábrándozva), hanem a fényképezőm is határozottan jobban van. Már eltűntek a csíkok, amik majd minden képen ott voltak eddig, viszont a fókuszálással még gondok vannak, de ha csökken a hőmérséklet még 10 fokkal, talán ez is megoldódik.
1-2 hónappal ezelőtt kipróbáltam nemisbéka receptjét és maximálisan elcsavarta a fejemet ez a párosítás, azóta is készült már ilyen, úh azért megosztom a tapasztalatokat vele kapcsolatban, mert elsőre enyhén szólva nem lett tökéletes.
A másik pedig a kedvenc kuglófom lenne, ami egy olyan hétvégén került kipróbálásra, amikor semmi, de semmi nem volt a szekrényekben, ill. a hűtőben, a bolt meg már zárva volt. A másik előnye, hogy gyors és amit a leginkább szeretek benne, hogy a kakaós része úgy süpped a vaníliásba, hogy megsülve majdnem tökéletes formájú cseppet kapunk. Najó, nem mindig, de azért sokszor ;)


Kakukkfüves combcsíkok:

• 50 dkg sertéscomb
• 8-10 ág kakukkfű
• 0,5 dl olaj
• só, bors

Tzatziki:

• 1 kígyóuborka
• 1,5-2,5 dl görög joghurt
• 3 kisebb gerezd fokhagyma
• só

Egy edényben összekeverem a szárról letépkedett kakukkfüvet, a sót, a borsot és az olajat, majd ebbe forgatom a csíkokra vágott combot. Amíg ez áll és pihen (ne rakjuk hűtőbe), addig elkészítem a tzatzikit: nagylyukú reszelőn héjastul lereszelem az uborkát, majd szűrőbe teszem, sózom és hagyom lecsöpögni. Én ekkor hámozom meg a köretnek való krumplit és teszem fel bő vízben, kevés sóval puhulni. Ha már majdnem megpuhult, leszűröm, kis tepsibe teszem, sózom, borsozom és szórok rá görög fűszerkeveréket is, mert nagyon csípem az ízét, megöntözöm olívaolajjal és 200 fokos sütőbe teszem. Egy tálban kikeverem a joghurtot a reszelt fokhagymával. Az eredeti receptben dió is van, de azt nem szeretem és nem is tudom elképzelni benne, amúgy 6-8 szem kell bele. Az uborkából kinyomkodom a levet és a joghurthoz keverem. Tálalásig hűtőbe teszem. Ha a krumpli már kezd pirosodni, akkor jön a neheze, legalábbis nekem. Első alkalommal a hűtőből vettem ki a husit, ami a nem elég forró olajamat hirtelen lehűtötte, aztán ahelyett, hogy pirult volna, levet eresztett és betonná keményedett, úh majd félórát pároltam és nagyon ideges voltam. Másodszor türelmes voltam és jól felforrósítottam az olajat, ráadásul két részletben sütöttem a husit, hogy mindenkinek legyen elég helye. Így sikerült jól megpirítani és puha is lett. Olajat nem öntöttem alá, mert pácostul került a serpenyőmbe. Végül a három összetevőt egy tányéron tálalom. Nagyon szeretjük :)


Kétszínű kuglóf:

• 4 tojás
• 20 dkg cukor
• 1 cs. van. cukor
  
• 20 dkg liszt
• 1/2 cs. sütőpor
  
• 1 dl olaj
• 1 dl tej
• 2 ek kakaópor

Előveszek 3 tálat, az egyikben összekeverem a lisztet a sütőporral és egy csipet sóval. A másikba kerül a cukor, a vaníliás cukor, a tej, az olaj és a 4 tojás sárgája. A harmadik edényben kemény habbá verem a 4 fehérjét. A tojásos cukros masszát robotgéppel kikeverem, majd hozzáöntöm a sütőporos lisztet és összeelegyítem. Végül a fehérjehabot is óvatosan hozzákeverem. Kivajazott, kilisztezett (nekem a rétesliszt erre a célre jobban bevált) kuglófformába öntöm az 1/3-át (ízlés szerint a felét vagy többet is lehet, mi azt szeretjük, ha a kakaós rész a több). A maradék masszába belekeverem a kakaóport és rácsurgatom a vaníliás tetejére. 180 fokos sütőben kb. 40-45 percig sütöm, de tűpróba sosem árt.
Jóétv :)

Amerikai pali

Haldoklik a fényképezőm, de még ő is úgy gondolta, hogy életem első pancake-jét meg kell örökíteni. Bevallottam már, hogy eléggé nagy rajongója vagyok az amcsi kajáknak, és ahányszor ilyen palacsintát sütöttek valamilyen filmben, elcsöppent a nyálam, hogy énisénis. Most jött az elhatározás, mindmegettén leltem a receptet, valaki pedig kommentben egy kakaós krémet ajánlott hozzá, ami beváltotta a szép reményeket. Anno kóstoltam juharszirupot, de valaki elárulhatná, hogy mit esznek azon. Nagyon túlédes nekem. No mindegy.
4 db lepényke lesz a tésztából, de kettőnkre bőven elég volt. És annyira finoooom. Aki ezt kitalálta, hatalmas puszit érdemel.

Recept:

• 20 dkg liszt
• 1 cs. sütőpor
• 1 kk só
• 2 ek cukor
• 3 dl tej
• 1 db tojás
• 5 dkg olvasztott vaj

A lisztet összekeverem a cukorral, majd hozzáadom a sót és a sütőport is. Az olvasztott vajjal és a tejbe vegyített tojással sűrű masszát keverek belőle. Teflonos seprenyőbe kb. 10 centi átmérőjű korongokat simítok és lassú tűzön mindkét oldalát jól megsütöm. Én tettem alá pár csepp olajat, de elvileg nem kell.

Kakaós krém:

• 2 tojás
• 2 ek liszt
• 2 ek kakaó
• 20 dkg cukor
• 3 dl tej
• 10 dkg vaj

A tojást kikeverem a liszttel, a kakaóporral, a cukorral és pici tejjel. A tejet felmelegítem egy kevéske vízzel (így nem ég le), majd hozzákeverem a kakaós masszát. Állandó kevergetés mellett felfőzöm, majd levéve a tűzről belekeverem a vajat is. Hagyom kicsit kihűlni.

Legközelebb pedig kipróbálom ezt:

Fenyőmagos túrótorta

Nehéz lenne megszámolni, hogy hányszor terveztem, hogy megsütöm ezt a tortát. Jótanács: ha ilyet szeretnél sütni, két csomag fenyőmagot vegyél, az elsőt nyisd ki és kis maroknyi adagokban helyezd a pocakodba. Ezután elkezdheted a süteményt.
Egyik nap elhatároztam, hogy levásárolom a régóta nálam kallódó utalványt, kiválasztottam egy jó nagy boltot és mohón pakoltam a kosárba mindenféle finomságot, kezdve a kedvenc manner babapiskótámmal, amit nem tudom miért mérnek aranyáron, szerintem ez lenne a minimum, ahogy egy babapiskótának illene kinéznie. Próbáltam már sokfélét, de ez a legfinibb a tiramisuban. Aztán rájöttem, hogy rossz boltot választottam, mert minden párszázzal többe került, mint a jó öreg plusban. De sajna nem oda szólt az utalványom. Aztán hazajöttem és levertem egy üveg borsmentás illóolajat a csempére, amitől még egy hétig olyan volt a lakásunk, mintha valakik folyton rágóznának benne. Aztán rájöttem, hogy a mascarpone, amit vettem, két napig bírja csak, aminek annyira, de annyira örültem...
Másnap kora reggel nekiálltam gyorsan tiramisut gyártani, hogy ne vesszen kárba a sajt, elkészült a krém, belenyaltam, aztán kiköptem :( Undorító a romlott mascarpone, egyszerre keserű és savanyú. Úgyhogy ennyit a tiramisuról, meg ennyit a kaisersről, meg a lejárati dátumokról.
Aznap még "beszorultam" a lakásba is, ami úgy történt, h a 12 ponton záródó biztonsági ajtónk napfény hatására bezárhatatlanná válik, egyedül voltam épp itthon, úgyhogy nem tudtam menni sehova, pedig lett volna dolgom bőven.
De legalább lett fenyőmagom és kipróbálhattam a fenyőmagos túrótortát. Nagyon nyamm lett :)

Recept:

• 15 dkg liszt
• 2 dkg cukor
• 12 dkg vaj
• 1 ek víz
• 35 dkg túró
• 4 ek tejszín
• 3 tojás
• 12 dkg cukor
• 1 narancs reszelt héja
• 5 dkg fenyőmag

A tésztához a lisztet és a cukrot tálba tesszük. A vajat kézzel belemorzsoljuk a keverékbe. Hozzáadjuk a vizet, és az egészet lágy tésztává dolgozzuk össze. A tésztát fóliába csomagolva 30 percre hűtőszekrénybe tesszük. Ezután belisztezett nyújtódeszkán kinyújtjuk és 24 cm átmérőjű sütőformába nyomkodjuk. Villával megszúrkáljuk és 30 percre ismét hideg helyre tesszük. (Én türelmetlen egy ember vagyok, úh kihagytam ezt a mozzanatot.)
A tésztát alufóliával beborítjuk és sütőbabbal megtöltjük. (Ezt a babot amúgy ilyenkor ki lehet dobni, sosem lesz belőle már főzelék??) 190 fokra előmelegített sütőben 15 percig sütjük. Eltávolítjuk a fóliát és a babot, majd 15 percig tovább sütjük. Közben a töltelékhez összekeverjük a túrót, a tejszínt, a tojásokat, a cukrot, a narancshéjat és a fenyőmag felét. A keveréket elosztjuk a tésztalapon és megszórjuk a maradék fenyőmaggal. 170 fokon 30percig sütjük. Hagyjuk teljesen kihűlni és tálalás előtt szórjuk meg porcukorral.

Megint nyuszulás

Ha már sütiről nem megy, legalább legyen nyúl. Hétvégétől megint főzőcskézek, most egyedül vagyok itthon és ilyenkor szendvicsen, de legjobb esetben is por meg fagyasztott kajákon élek. Magamnak képtelen vagyok főzni, bár lehet, hogy csak bebeszélem ezt, mindenesetre ilyenkor a komolyabb főzés hanyagolva van. Ha neki is állok vminek, biztosan sós lesz. Pedig nem szokásom elsózni/alulsózni dolgokat, mindig örültem, hogy van érzékem (vagymim) eltalálni a megfelelő só- és fűszermennyiséget. Amúgy érdekes ez a szemmérték meg érzék című dolog is, vajon honnan tudja az ember, hogy mikor elég? Persze tapasztalat meg gyakorlat nyilván, de nekem ez mindig olyan misztikus volt, ha rossz volt a kedvem, nem ment annyira, mintha kreatív hangulatban voltam. Najó, tudom, jöjjenek már a nyulak, íme, három hetes minidisznók: