2007. november 27., kedd

Likőrös csokitorta

A napokban sikerült beszerezni két új szakácskönyvet, az egyik Váncsa István bácsi nagy szakácskönyve, amit élmény olvasni, olyan aranyosan fejtegeti, hogy az igaz magyar ember hogyan fokhagymázza a kocsonyáját és hogy vajon mitől saláta a saláta. A másik könyv Donna Hay Ízvarázsa, amiben lenyűgöztek a képek, de sajnos elég nehezen beszerezhető alapanyagokkal dolgozik, úh nagyon megörültem, amikor a csoki témaköréhez értem, és rögtön ki is szemeltem az alábbi tortát. Ránézésre szimpla csokitorta, de a likőrtől és a mandulától olyan különleges aromája lesz, hogy minket elbűvölt teljesen.

Recept:


  • 125 g étcsoki
  • 155 g vaj
  • 3 tojás
  • 75 g cukor
  • 80 g finomliszt
  • késhegynyi sütőpor
  • 65 g őrölt mandula
  • 80 ml likőr (Frangelico, Amaretto, Grand Marnier)
Kezdjük azzal, hogy a fent említett likőrök nem ültek a polcomon, ámde Cointreau igen, úh az került bele + némi mandulaszirup.
A sütőt 160 fokra előmelegítjük. A vajat és a csokit gőz fölött összeolvasztjuk. A tojást, a cukrot, a lisztet, a sütőport, a mandulát a likőrt és a csokis vajat egy tálban összekeverjük. Sütőpapírral kibélelt 20 cm-es tortaformába öntjük a tésztát és kb. 30 percig sütjük. Már melegen vágható és tálalható, a tetején jól mutat a porcukor. Tejet ittunk mellé, ami nagyon passzolt hozzá :)

9 megjegyzés:

Névtelen írta...

látom már, hogy nem halogathatom tovább ennek a likőrnek a beszerzését, csak ne lenne olyan pofátlanul drága! :) amúgy az Ízvarázs nagy kedvencem, csak arra vigyázz, hogy néhol rossz a fordítás, ahol a sütibe élesztőt ír, ott sütőpor kell!!! a "kedves és precíz" fordító az "önmagától megkelő lisztet" fordította félre, de a technológiai leírásokból minden receptnél kiderül, hogy kevert tészákról van szó, tehát élesztőnek semmi keresnivalója sincs benne!

Pocaknyúl írta...

Áháá!! Köszi, hogy szóltál, furcsálltam is, hogy miért ír szárított élesztőt mindenhol, amikor is ezek nem olyan sütik. Én azt raktam most bele, de nem lett baja! A másik nagy talány a sima liszt és a liszt kérdése. A sima a finom, a jelző nélküli meg rétes?? Nálam finom ment bele.
A likőrke meg annyi sütihez és édességhez felhasználható, hogy érdemes egyszer beruházni (néha vannak akciók, adnak hozzá poharat is). Nekem nagy kedvenc, próbáltuk már koktélokban, kávéban, magában, csoki mousse-ban, piskótát megöntözve, szóval nem porosodik a polcon. Csak tényleg kár, h ilyen sokba kerül.

Pocaknyúl írta...

Ki is javítottam a receptet :)

Cukroskata írta...

ezt én is kipróbálom, biztos nagyon finom. Én a likőröket a VOM FASS -nál veszem, ott is nagyon drága, de 1 decit is lehet venni úgy, hogy én viszem az üveget.

Pocaknyúl írta...

Nem is tudtam, hogy van ilyen! Köszi az infót :)

Cukroskata írta...

remek olajok és ecetek is vannak
http://www.vomfass.hu/

Névtelen írta...

azért ez nagyon gáz.
nyilván nem olcsó egy ilyen könyv, nevetséges, hogy nincs valaki, aki lektorálná, esetleg úgy, hogy konyít a főzéshez..?
mert itt vagyok pl. én, aki egyáltalán nem, mmint nemn konyítok, aztán majd jól elcseszem a kaját, amit csak fiktíven főzök, sütök persze, nadeakkoris.
vú.
meg brumm.

Pocaknyúl írta...

Tulképp igazad van, nem lenne nehéz olyan embert találni a fordításhoz, aki ért egy kicsit a főzéshez. Bár látod, h énis csak addig jutottam el, hogy gyanús volt az élesztő és nem értettem a funkciót. Külön vicces, hogy egy nő fordította, meg ugye ha már egyszer fordító az ember, akkor egy ilyesmit csak tudnia kellene. Szerencsére ennél a receptnél nem múlt semmi a félrefordításon, max. nem lett annyira levegős az állaga, ez majd legközelebb kiderül, ha sütőporral is kipróbálom.

kata írta...

Erről én is tudnék mesélni...Korrektorként dolgozom, nemrég egy "gasztronómiai romantikus regényt" (vagy valami ilyesmit:)) javítottam. Elképesztő volt a fordítás, mentségére legyen mondva, férfi követte el. Sokszor sírtam munka közben:). Kedvencem a keserűédes (így írva, komolyan!) csokoládé. Meg még 1000 ilyen. Átírtam kb. a 70 %-át, de persze nyomtatásban a fordító neve jelenik meg, a korrektoré nem, brühühü.
A tortát viszont megsütöm, meg én!