2007. augusztus 9., csütörtök
Megint nyuszulás
Ha már sütiről nem megy, legalább legyen nyúl. Hétvégétől megint főzőcskézek, most egyedül vagyok itthon és ilyenkor szendvicsen, de legjobb esetben is por meg fagyasztott kajákon élek. Magamnak képtelen vagyok főzni, bár lehet, hogy csak bebeszélem ezt, mindenesetre ilyenkor a komolyabb főzés hanyagolva van. Ha neki is állok vminek, biztosan sós lesz. Pedig nem szokásom elsózni/alulsózni dolgokat, mindig örültem, hogy van érzékem (vagymim) eltalálni a megfelelő só- és fűszermennyiséget. Amúgy érdekes ez a szemmérték meg érzék című dolog is, vajon honnan tudja az ember, hogy mikor elég? Persze tapasztalat meg gyakorlat nyilván, de nekem ez mindig olyan misztikus volt, ha rossz volt a kedvem, nem ment annyira, mintha kreatív hangulatban voltam. Najó, tudom, jöjjenek már a nyulak, íme, három hetes minidisznók:
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
8 megjegyzés:
Három hetesek? Ezek tiszta szőrösek már (látszik, hogy sosem volt nyulam :))
Najó, igazából már 3,5 ;) Gyorsan fejlődnek, ilyenkor már az állatboltok simán eladják őket, aztán a gazdi meg kisírhatja a lelkét, amiért meghalt a picinye, mert még anyatejre lett volna szüksége :(
Bal felső sarokban a nyúl állandó profilképe nagyon haláli!:)))
Beszarás, hogy milyen komoly és jelentőségteljes, emberhez hasonlatos formátumokban tudnak kinézni néha állatok!
Örülök, h tetszik :))
Mondták már, h ezen a képen olyan diktátor fejet vág a nyúl :D
De az is, itthon ő a főnök...
Ennyire helyeseket!! Felvettem a listára a kaméleonok mellé...
És nem is diktátoros, hanem nagyin is bölcs a kis pofácskája!!
Jaj a kaméleon engem is ellágyít, főleg a farka, hajj :))
ezek egyre helyesebbek! mi lesz velük a megnőnek?
Sajna elviszik őket két hét múlva és nagyon fog fájni a szívem értük. De nem tarthatom meg őket, nem bírnám :) Szerencsére találtam jó gazdikat.
Megjegyzés küldése